Talán egyetlen építészeti vagy design stílus sem olyan gazdag, sokrétű és sokféle mint a mediterrán.
Mediterrán – e szót kimondva önkéntelenül jutnak nyaralásaink felejthetetlen emlékei. Görögország olajfái, Olaszország hangulatos sikátorai, a csodálatos spanyol tengerpartok, és a provance utánozhatatlan, ódon hangulata. Újra érezzük bőrünkön az erős déli nap sugarait, orrunkban a sós víz illatát, a lágyan simogató szellőt, és gondolatainkban újra meg újra felidézzük a tájak tipikus épületeinek látványát. Mindez együtt, a mediterráneum része, egy sajátos világ, egy egyedi stílus, egy életvitel, amelyre nyaralásunkból hazatérve szívmelengető érzés visszagondolni. Talán nincs is olyan ember, akit ne érintene meg a mediterrán világ különleges, semmivel össze nem hasonlítható hangulata.
E tájakon járva mindenki számára szembetűnnek a hely jellegzetes építészeti szokásai, színei, az életformához a legmesszebbmenőkig igazodó lakberendezési formái, a természet szeretetének autentikus kellékei és anyagai. Hazaérkezve sokunkban ébred fel a vágy, hogy valami hasonlót hozzon létre otthonában, egy kis nyarat csempészve ezzel a hideg, szürke hétköznapokba. Az első gondolat megszületését követően azonban rá kell eszméljünk, hogy néhány tárgy vagy például a jellegzetesen narancs színűre festett homlokzat, a 
zsalugáterek, netán néhány kedves, cserépbe ültetett déli növény még korántsem hozza meg a várva-várt hatást, azt az utánozhatatlan mediterrán hangulatot. Ám a tudatosan ebben a stílusban tervezett és felépített ház kialakítása és berendezése a mi éghajlati viszonyaink közt sem lehetetlen, ha kicsit megtanulunk, a déli emberek fejével gondolkodni és szemével látni.
Az épületek jellemző erőteljes tagoltsága, a nálunk megszokottnál laposabb tetősíkok, kolostorcseréppel fedve, az elengedhetetlen teraszok, átriumok és belső udvarok, a természetes anyagok, a sok kő, a fa használata, a mesteremberek keze munkáját dicsérő kovácsoltvas korlátok és díszek, a természetes textilek vagy éppen a nemes kelmék, és a sok-sok zöld növény. Ezek mind a délvidék lakói titkainak őrzői, életének részesei. A körülmények és a lehetőségek alapos vizsgálata után vágjunk csak bele a kitűzött feladat megvalósításába és válasszuk ki a délies stílusok közül a hozzánk leginkább közel állót és megvalósíthatót. Az olasz, a görög, a spanyol vagy éppen a provance-i hangulat áll hozzánk közelebb? Mind a mediterrán stílushoz tartozók, mégis mindnek meg van a maga egyéni és semmivel össze nem téveszthető világa. Nézzük hát röviden!
A PROVANCEI:
AZ ÉSSZERŰSÉG ÉS A FUNKCIÓ
A déli tartományokban élő franciák egyszerűsége és racionalizmusa okán a legfontosabb a funkció. A nemes egyszerűséggel berendezett otthonoktól távol áll minden feltűnni vágyás, kitűnés és eltérés a megszokottól. Minden a használat, a használhatóság és az örökölt hagyományok tiszteletére épül. A mediterrán stílus közös, már alapjellemzőjeként is nevesíthető, a természetes anyagok használata itt is dominál. A fa, a kő, a tégla, a kovácsoltvas és a kerámia tárgyak használatával, és mindezt meleg színekkel fűszerezve érik el azt az utánozhatatlan hangulatot, ami a mediterrán sajátja.
A GÖRÖG:
AZ EGYSZERŰSÉG ÉS A LETISZTULTSÁG
Görögországról mi is juthatna elsőként eszünkbe, mint a hófehérre meszelt falak és az égszínkékre festett ajtók és ablakok kontrasztjára épülő harmónia. Ellentmondásnak tűnik, mégis igaz, és ezt csak az érezheti, aki járt már ezen a tájon. Puritán egyszerűsége, tisztaságérzete végtelen nyugalmat áraszt. A természetes anyagok használata, mint bármelyik mediterrán stílusnál, itt is megszokott és alapvető. A textilek színeiben azonban a színek kavalkádja érvényesül.
A SPANYOL:
A FÉNYŰZÉS ÉS A LÁTVÁNY
A spanyol mediterrán tobzódik a színekben, a díszítésben. Ha már-már hivalkodónak érezzük, nem járunk messze a valóságtól, hiszen a spanyol ember szívesen mutatja meg a külvilágnak, amije van. Lássa mindenki a hatalmat, a gazdagságot. Tehát az élénk színek, sőt az arany sem ritka, ezenkívül pedig a nehéz drapériák, és a természetes anyagok mellett a nemes bőr gyakori használata jellemző.
A cikk a Kolor.hu magazin 2010. tavaszi számában jelent meg.
A korábbi Kolor.hu magazinokat megtekintheti IDE kattintva.
