A világűr ez a bonyolult üresség, ami örökkévalóságot, rejtélyt és meghatározhatatlanságot sugall, az általa teremtett titokzatosság és nyugalom révén a különböző korokban egyaránt inspirálta a művészeket, az építészeket és a költőket. Az ebbe a trendbe tartozó formák és színek új korszakot jelentenek azok számára, akik nem szolgai módon kívánják követni a trendeket. Ez az új, kissé misztikus stílusfüggetlenség helyreállítja a kreatív szépség és a személyes választás valódi értelmét. Ennek a palettának az uralkodó jellemzője a füstös alkímia – finom, halvány és atmoszferikus színek, amelyek kíváncsivá teszik a szemet és táplálják a lelket.
A homályos kékek, kékeszöldek és ásványi szürkék széles palettájával szemben az egyéni színek élesen kitűnnek, mint a fényes csillagok az űr tintakék mélységében. A lágyan fénylő anyagok és felületek csillognak és ragyognak, ami a finom elegancia és diszkrét luxus hangulatát idézi fel. A textilek és kárpitok az egymást kiegészítő textúrákra összpontosítanak – gyapjú és selyem, bársony és bőr, nubuk és nemez. A csillogó pala és gránit jellegzetes, egyedi kombinációkban egészítik ki az olyan kevésbé elegáns felületeket, mint a beton. Manapság inkább a jelentést, mint a tartalmat keressük, olyan anyagokat, amelyek táplálják a lelket. A szépség és az eredetiség helyreállítása a tömegfogyasztás korszakából szabadságot biztosít számunkra látóhatárunk tágítására és az individualizmus új, csendes terébe történő átlépésre.
A cikk a Kolor.hu magazin 2010. tavaszi számában jelent meg.
A megjelent Kolor.hu magazinokat IDE kattintva tekintheti meg.