Mire mit használjunk?
1. beépített ajtókhoz, ablakszerkezetekhez, ha a fa rajzolatát eltakaró festés lehetséges, akkor színtelen, vizes vagy szintetikus oldószeres, gomba- és rovarkártevők elleni védőszert kell alkalmazni.
2. zárt lakótérben levő, jól látható burkolóanyag esetén legkedvezőbbek a vizes oldószerű gomba- és rovarok elleni lazúrok, a vízállóság itt nem követelmény.
3. szabadtérben elhelyezett faanyagoknál (kerítések, oszlopok) a víz és időjárás viszontagságait jól álló vizes, esetleg szerves oldószerű gomba és rovarkárosítók ellen védelmet nyújtó szerek ajánlhatók.
A fa organikus, „élő” anyag, nem véletlenül szeretjük magunk körül. Sok mindent készítünk belőle, a tetőnk ácsolatától kezdve a kerítésekig, melléképületekig, vagy akár gyerekjátékokig. Élő mivolta miatt azonban nagyon kell vigyáznunk rá, hiszen kivágása és feldolgozása, vagy akár beépítése után is kórokozók támadhatják meg. Ha a fa festéséről, ápolásáról beszélünk, legtöbbször felületkezelésre gondolunk, nem favédelemre, pedig a két fogalom nem ugyanaz. A faanyag-védelem a fa kémiai eszközökkel történő kezelése, amely során a fát a károsítók számára élvezhetetlenné tesszük, vagy rovar és gombaölő szerek fel- vagy bevitelével akadályozzuk meg a kártételt, míg felületkezeléskor a faanyagra különféle szereket (pácot, lakkot, olajat, vagy viaszt) hordunk fel, hogy a fát a külső behatásoktól védjük, és felületét széppé tegyük.
Különféle kórokozók Ha a faanyag „romlásnak indul”, legtöbbször valamilyen növényi kórokozóra, gombára gyanakodhatunk. A penészgombák, bár ezektől tartunk leginkább, valójában ártalmatlanok, nem változtatják meg a fa fizikai és mechanikai 
tulajdonságait. A fenyőféléknél gyakori jelenség a penészgomba miatti kékülés, a hosszú ideig szabadon tárolt faanyagoknál pedig gyakran szürke elszíneződés fordul elő. Ezek azonban csak esztétikai hibák. Sokkal súlyosabb „tünet” az ún. fülledés, ami a sejtfalat lebontó gombák élősködésének következménye. Ennél is aggasztóbb jelenség a korhadás, amikor a gombák a sejtfalak cellulóz tartalmát felélik és barna színű lignin marad vissza. A fa először megrepedezik, később kisebb darabokra esik szét, majd teljesen szétporlad. A fát a gombák mellett állati károsítók is veszélyeztetik: ilyen a kopogóbogár (sokan ezt gondolják szúnak, valójában nem az), a házi cincér, sőt a darázs is, amely a megtámadott faanyagot táplálékként, vagy élőhelyként használja.
A védekezés fegyverei Alaptézis, hogy a gombák csak akkor maradnak életben, ha elég vizet kapnak. Tehát ha a fát kellően kiszárítjuk, az jó kiindulási alap a károk megszűntetésére. A legjobb védekezés persze itt is a megelőzés. A vegyipar mindig újabb és újabb favédőszereket kínál, ezek ereje, hatékonysága, felhasználási területe más és más: van közöttük fertőzést megelőző és megszüntető, környezetbarát és a környezetet nem kímélő készítmény. Vannak csak önállóan használható és mással kombinálható szerek is, így a kiválasztáshoz megfelelő tájékozottság, gondos mérlegelés szükséges, nem árt tehát az ilyen munkák előtt szakember tanácsát kérni.
Persze ahhoz, hogy a fa hosszú ideig egészséges és szép maradjon, nem elég önmagában a gombamentesítés, az anyagot a külső behatásoktól, a víztől és az erős napfénytől is meg kell védenünk. A lazúrokat faanyagvédő szerekből fejlesztették ki oly módon, hogy azokhoz kötőanyagot, műgyantát és színezéket adtak. Ezáltal nemcsak telítik és színezik a fát, de a felületét víztaszító réteggel is ellátják. A megfelelő védőfestékek megtalálásával tehát új életet adhatunk a fának, így a fa szíve még sokáig doboghat…
A cikk a Kolor.hu magazin 2015. őszi számában jelent meg.
A megjelent Kolor.hu magazinokat IDE kattintva tekintheti meg.
