Emlékeznek még a régi viccre a kakaóról és a pillanatragasz-tóról? „ Mi az, amit iszol?” A válasz egy ismert kakaómárka volt. „Miii?? És a reklámban ismét elhangzott, lassan és tagoltan a híres csoki ital neve. „És mi az, amit te iszol?” – jött a visszakérdezés a viccben. Válaszként egy hírhedt pillanat-ragasztó neve érkezett. „Miii??”Khmm-hmm-hmm!
Viccet félretéve: ragasztanunk sok mindent kell, ám egyáltalán nem mindegy, mit mivel, hogyan, és legfőképp, mennyi idő alatt. 
Ha kicsit bele akarunk merülni a „ragasztológiába”, először is lássuk, mitől is ragad a ragasztó. „A ragasztó, vagy másként kitt az a kötőszer, amely folyékony, vagy tésztanemű halmazállapotában a szilárd testekre tapad és megszilárdulása után azokkal összeforr. A ragasztók kötőereje az alkotórészek kémiai átalakulásától függ, ez különbözteti meg őket a közönséges ragasztószerektől (pl. csiriz), melyek csak azzal kötnek, hogy folyékony részük (pl. a víz) elpárolog s a visszamaradó szilárd anyag a tárgy felszínén marad.” – így fogalmazza meg a lényeget a Pallas nagy lexikona.
Nem is gondolnánk, hányféle ragasztó létezik, és itt most nem a márkanevekre gondolok, hanem a kötés módjára. A boltban ácsorogva tehát nem mindig egyszerű a választás.
Mi alapján válasszunk ragasztót?
Először is a javítandó tárgy anyagát kell meghatároznunk, és ez néha elég bonyolult feladat. A legtöbb tárgyunk műanyag, és nem is hinnénk, műanyagból hányféle létezik. Ezek az anyagok mind másképp reagálnak a velük érintkező kémiai szerekre, így a festékekre és a ragasztókra is! Némi támpontot a tapintás és a törési felület adhat: a zsíros tapintású, lágy anyagú tárgyak ragasztására kevés az esély, a polisztirol- vagy ahhoz hasonló anyagoknál viszont biztos a siker. Szerencsére ma már szinte mindegyik anyagféleséghez beszerezhetők jó kötőszilárdságú ragasztók, ezekből mindig a lehető legkisebb mennyiséget célszerű megvásárolni, mert hosszabb tárolás után használhatatlanná válhatnak. A következő kérdés a kötés rugalmassága: ha a kötésnek rugalmasan hajlékonynak kell maradnia, rugalmas anyagú ragasztót kell használni. Ha viszont a javításhoz üregkitöltésre is szükség van, e célra többnyire a kétkomponensű epoxi vagy hasonló anyagú ragasztógyurmák valamelyikét célszerű választani. Néha az is bosszantó, ha a ragasztó túl lassan szárad, ekkor kénytelenek vagyunk szorítót használni, és esetleg órákat várni a kötésre. Érdemes tehát vásárláskor a kötésidőre is odafigyelni.
Hogyan ragasszunk?
Ragasztani, ha valóban jó eredményt szeretnénk, nem is olyan könnyű feladat. A törési felületek tisztasága, zsírmentessége a tartós ragasztás alapfeltétele, de a felület nagysága is sikert befolyásoló tényező, mert a legkiválóbb ragasztók sem képesek a csekély felületű törés helyén az eredeti anyagszerkezet folyamatosságát visszaállítani. Ilyenkor a törési felületek finom felérdesítésével növelhető a ragasztás tartóssága. Ha lehetséges, a törés vonalát hasonló anyagú rálapolással is érdemes megerősíteni, ahol ez nem látható.
A cikk a Kolor.hu magazin 2015. őszi számában jelent meg.
A megjelent Kolor.hu magazinokat IDE kattintva tekintheti meg.
