Legősibb építőanyagunk a fa, régi, megbízható társunk az építészetben, lakberendezésben egyaránt. Előszeretettel alkalmazzuk manapság is a különféle modern és korszerű alapanyagok mellett, számtalan kedvező – gyakran utánozhatatlan – tulajdonsága, valamint a hangulatra gyakorolt, melegséget sugárzó, dekoratív hatása miatt. Még ma is igaz: a fa a természetet hozza közel hozzánk.
A fa szilárd, ugyanakkor rugalmas és hajlékony anyag, amely kitűnően alakítható, formázható, viszonylag könnyű és mindezek mellett jó hő-, és hangszigetelő tulajdonságú is. Kiválóan alkalmas kültéren épületek különféle faszerkezeteihez, nyílászárókhoz és keretekhez, burkolatok és járófelületek kialakításához, kisebb- nagyobb méretű, különböző funkciójú faépítmények építőanyagaként. Beltérben a lakberendezés legváltozatosabban alkalmazható alapanyaga. Felhasználásának lehetőségei felsorolhatatlanok, határt talán csak a dizájnerek és a felhasználók fantáziája szabhat. Ám mint minden anyagnak, a fának is vannak gyengéi, ellenségei, amiktől óvnunk, védenünk kell ahhoz, hogy hosszú ideig használhassuk és gyönyörködhessünk a belőle készült tárgyban.
A fő ellenségek
Nézzük, mik is azok a tényezők, amelyek károsíthatják ezt a természetes eredetű anyagot. Nem nehéz kitalálni, hogy a külö
nféle fafelületeket, főként kültéren, környezeti hatások, az időjárás viszontagságai érik, érinthetik leginkább. Ilyenek a hideg és a meleg, a nedvesség és a szárazság, az erős napsugárzás, amelyek állandó körforgásban veszik igénybe a fát. Nem kérdéses, hogy ezek kedvezőtlen hatásaitól védenünk kell ezt a nemes anyagot, hiszen állagát, szerkezetét megváltoztatva negatívan befolyásolhatják tulajdonságait. E környezeti hatások okozta károk megelőzését nevezzük fizikai favédelemnek. Ide tartoznak tehát a napfény – bármilyen hihetetlennek tűnik is első hallásra, a bőrünkkel kapcsolatban mostanában oly sokat emlegetett – káros UV sugarai miatt létrejövő szerkezeti károsodások, ami a fa sejtjeit összekötő lignin roncsolódását okozza, aminek következtében a fa felülete mállani kezd, kifakul, elszürkül, és szabad prédája lesz a másik két nagy ellenségnek, a nedvességnek és a gombafertőzésnek. A fába jutó nedvesség, víz okozta esztétikai szempontok mellett, mint a színvesztés, a tartósságot is nagyban befolyásolja, mert a faanyag megrepedezését eredményezi, ami sok baj forrása lehet használata során. Ezen kívül a nedvesség ideális táptalaja a gombáknak, ami a harmadik fő ellenségeinek sorában. A fa speciálisnak mondható, a természetből származó ellenségei a gombák, a rovarok és a baktériumok. Érdekes gondolat azonban, hogy a fa természetes anyag lévén, az anyag cirkuláció része, és mint ilyen, élő növényi és állati organizmusok támadják meg. Éppen úgy, mint a természetben, ahol is az elhalt fákat természetes alkotórészeire bontva hasznos munkát végeznek ugyanezek az organizmusok, így biztosítva a természetes körforgást. Tehát ha igazságosak akarunk lenni, valójában ezek az ellenségek csak a mi számunkra azok, hiszen csak teszik a dolgukat, amit a természet nekik rendelt. Ám mi emberek, akik építményeinket, bútorainkat és egyéb fából készült tárgyainkat sokáig szeretnénk élvezni, érthető módon védelmet keresünk értékeink számára. Ez a biológiai védelem része.
Segítség a fának
Elsőre olyan egyszerűnek tűnik. Nosza, védjük meg mindezektől a fafelületet! Igen ám, de hogyan? Hiszen a kártevők távol tartását az anyag mélyebb rétegeiben kell elvégeznünk, míg a környezeti hatások ellen a felületen kell védekezni. Hosszú távú védelmet kell elérnünk, úgy, hogy hatóanyagokat juttatunk a fába, ugyanakkor meg is kell akadályoznunk a víz és a káros sugárzások fába jutását. Mindemellett persze meg szeretnénk őrizni a fa szépségét is, tehát rögtön kiderül – még a laikus számára is – hogy igen összetett feladattal állunk szemben. A klasszikus favédő rendszerek ezért éppen a jól bevált hármas rétegrendben nyújtanak tartós és megbízható védelmet. A rovar és gomba kártevők ellen egy hígabb állagú, a fa mélyebb rétegeibe hatoló favédő szert érdemes használni. A sugárzások káros hatásai ellen a felszín alá is szükséges anyagot juttatnunk, hogy az UV álló pigmentek ebben a rétegben is erősítsék a védelmet. Tehát ennek az anyagnak is jó beivódásúnak kell lennie, ugyanakkor az impregnálás miatt filmképző szerepe, a tartósság miatt pedig tapadási tulajdonságai sem elhanyagolhatók. Ezeket az anyagokat vékony lazúroknak hívjuk. Ha szükséges, végül egy záró, színező réteg is felhordható, ami nagyobb rétegvastagságú, így fokozza az UV sugárzás elleni védelmet és még nagyobb vízzárást, biztosít a fa felületén.
Ehhez a réteghez az úgynevezett vastag lazúrokat, lakkfestékeket használjuk.
Mi a lazúrfesték és a lakkfesték?
A vékony lazúrfestékek olyan festékek, amelyek átlátszóak, nyitott pórusokkal rendelkeznek, és bevonásra szolgálnak. Ha elegendően pigmentáltak, azaz fényálló festékanyagot (apró, szilárd festékrészecskék, amelyek finoman oszlanak szét a kötő- és oldószerben) tartalmaznak, úgy védelmet nyújtanak úgy az UV sugárzással, mint a nedvességgel szemben. A vékony rétegű lazúrfestékek tehát védik a felületet, de engedik a pórusok „légzését”, és látni hagyják a fa természetes erezetét és struktúráját. A lakkok viszont mivel vastagabb réteget képeznek a felületen, alig engedik át a nedvességet. Lakkfestékkel vagy vastag rétegű lazúrfestékkel a fafelületet biztonságosan lehet védeni a belső térben és a szabadban a fizikai hatások ellen, de bizonyos fokig mechanikai károsodás ellen is, mint a karcolás, vagy a nyomás. Megkülönböztetünk oldószert tartalmazó és oldószermentes lazúr festékeket. Ez utóbbiak, mivel a szintetikus oldószer helyett vizet tartalmaznak, környezetbarát termékek, javasolt tehát erre is odafigyelni vásárlás során! A lazúrfesték és lakkfesték tulajdonságai alapján alkalmazásuk között tehát a lényeges különbség abban van, hogy a lazúrfesték a felületen vékony réteget képez, amelyet szükség esetén hasonló anyaggal be lehet vonni. Az elöregedett lakkréteget viszont minimum le kell csiszolni, időnként pedig teljesen eltávolítani egy újabb réteg felhordása előtt. Érdemes még megemlíteni a faviaszt is – oldószeres vagy oldószer nélküli –, ami fafelület védelmére és nemesítésre szolgál. Taszítja a vizet, akadályozza a foltosodást, de ugyanakkor nem akadályozza a fa „légzését”. A mai korszerű favédő szerek, az úgynevezett „high solid” termékek önmagukban ígérik a felsorolt, klasszikus rétegrend kiváltását. A vízéhez közelítő viszkozitásuk miatt eleget tesznek a fakonzerváló szerek beivódásához szükséges kívánalmaknak, míg a kiemelkedően magas szárazanyagtartalmuk a beeresztésben és a felszíni filmképzésben teszik kiválóan alkalmassá használatukat a favédelemben. Segítségükkel csökkenthető a felhordott rétegek száma, így hatékonyabbá válik a favédelem folyamata.
Lépésről lépésre
Előkészítés: Akár új, még kezeletlen, akár már korábban kezelt felületről van szó, fontos a megfelelő előkészítés. Fontos, hogy a fa teljesen száraz, tiszta és zsírmentes legyen. A nyers fát először le kell csiszolni, majd portalanítani, például kefével. A gyantakiválásokat el kell távoltani, ehhez speciális hígító szükséges. A már korábban kezelt felületek esetében csiszolással, maratással vagy hőlégfúvóval el kell távolítani a régi lazúrt vagy festéket, a maradékot pedig spatulával kell leszedni. A felület durva sérüléseinek kijavítására használhatunk folyékony fát, amit a lazúrral egyező színekben vásárolhatunk meg, így használata nem fog meglátszani a javított részeken. Alapozás: Fontos tudni, hogy minden időjárásnak kitett fafelületet alapozni kell. Ezzel az impregnálás is megtörténik, mielőtt a végső festékréteg felkerül rá. Az alapozó mélyen beszívódik a fába, és eljuttatja a hatóanyagokat a pórusokba, védi a mélyebb rétegeket is. Érdemes kiváló minőségű a kártevők ellen is védő, fakonzerváló alapozót választani, hosszú távon megéri a befektetést. Ettől a fa vízállóvá és vízlepergetővé is válik, így stabil alap jön létre a további felületkezeléshez, mivel az alapozó segíti a lazúr tapadását is a felülethez. Fedőréteg: Az alapozás után jöhet a lazúr. A korábban ismertetett, vékony, és vastag lazúrok közül választhatjuk ki az alkalmazni kívánt és a célnak leginkább megfelelőt. Számtalan színből válogathatunk az üzletek polcain, a természetes faszínektől a zöldig vagy akár a feketéig. Vastag lazúr használata elsősorban mérettartó faszerkezetek (ilyen az ajtó, ablak és a zsalugáter, míg a vékony lazúr nem mérettartó faszerkezetek (például a kerítés) védelméhez javasolt. Fontos, hogy a tartós hatás érdekében mindig meg kell várni, amíg az első réteg megszárad, és csak ezután vigyük föl a következőt, ezzel egyenletes alapot kaphatunk a rétegek felviteléhez. Végső rétegként használjunk fabevonó lazúrt. Egyenletesen és nem túl vastagon kell felvinnünk a réteget, arra ügyelve, hogy az előírt mennyiség, 2-4 menetben kerüljön felhordásra. Fessünk lendületesen, de ne túl gyorsan! Az ecsetet lazán, csuklóból vezessük. Először hordjuk fel az adott felületre a festéket, majd pedig kereszti és hosszanti irányban oszlassuk el. Az utolsó igazítás általában a festés alatt lévő szerkezet struktúrájához, illetve fa esetén az erezet irányához igazodik. A tartós védelemnek a festék minősége és a felhordott mennyiség a kulcsa és bár a lazúrozásnál már az első réteg is csábítóan szép, ám ha úgy marad, nem biztos, hogy hosszú távon is az lesz. Az alapos kezelés a legjobb minőségű alapozókkal és lazúrokkal a fának akár több évre is védelmet biztosít. A gondoskodást pedig a fa mindennél jobban meghálálja.
A már felbontott festéket tároljuk mindig felfordítva, a tetejével lefelé, így a festéken nem képződik bőrréteg, illetve nem sűrűsödik be.
A cikk a Kolor.hu magazin 2010. tavaszi számában jelent meg.
A megjelent Kolor.hu magazinokat IDE kattintva tekintheti meg.
