Már a kapuban hallani lehet a kalapácsütéseket, mikor megérkezem Gréts József díszműkovács pilisvörösvári műhelyéhez. A mester megfontoltan lépked felém vastag köpenyében és szívélyes üdvözlettel köszönt. Egy határozott kézfogással, melytől még a legkeményebb vas is meglágyul. Bevezet műhelyébe, ahol izzik a tűz, s körben sorakoznak a szerszámok, megmunkálásra váró munkadarabok és a restaurálandó tárgyak. Szinte időutazónak érzem magam, mikor helyet foglalok a kézzel készült mesterművek között.
Mikor döntötte el, hogy a kovács szakmát választja hivatásának?
14 éves koromban szakmunkás tanulóként kerültem a Magyar Acéláru gyárba, ahol óriási kovácsgépek között dolgozhattam, azokat javítottuk. Volt egy mesterem, akivel ipari tanulóként gyertyatartót, lámpát, falikart domborítottunk. Azután hosszú ideig nem foglalkoztam a szakmával, és csak 15 évvel ezelőtt kezdtem újra a kovácsmunkát. A feleségem kért meg, hogy készítsek neki egy állólámpát. Ezután már gyorsan születtek a különböző tárgyak: gyertyatartók, kovácsoltvas bútorok, kerítések és korlátok.
Hogy készül el egy tárgy, mi a készítés folyamata?
Általában a megrendelővel együtt megtervezzük a tárgyat, csillárt, lámpát, kerítést. Tervrajzot készítek, hogy minél jobban lát-ható legyen a várható végeredmény, majd kiválasztjuk a megfelelő anyagot, aztán darabolok, felizzítom a tüzet és kezdődik a kovácsolás.
Változott a kovácsmesterség és a megmunkálás folyamata az elmúlt évszázadokban?
Sokat nem változott, csak annyiban, hogy modern elektromos fujtatókkal működik a kovács – tűzhely, de ugyanúgy kokszot vagy faszenet használunk, mint a régi mesterek. Sajnos az elmúlt 8-10 évben nagyon elterjedt az előre gyártott gépi elemek gyári készítése, ezeket bárki megveheti, összehegesztheti és kész a „kovácsolt” korlát. Sok esetben igen ízléstelen, giccses kerítéseket, korlátokat, rácsokat hoznak létre, de ezek csak kovácsolt jellegű tárgyak, viszont a köztudatban úgy élnek, mint kovácsoltvas. Pedig semmi köze nincs a tűzben készült, kézi kovácsoláshoz, ahol a mester testét lelkét beleadja egy-egy darab elkészítéséhez.
Van utánpótlása a szakmának? Vannak ifjú kovácslegények?
Utánpótlás kevés van, mert leült a kereslet a kézi munka iránt. Vannak fiatalok, akik megkeresnek, hogy szívesen ellesnék a kovácsolás egyes fortélyait. Nekik ajánlani szoktam az Iparművészeti Főiskolát és szívesen látom őket, amikor egyes tárgyakat készítek.
Van kedvenc tárgya, amit esetleg saját maga vagy más kovácsmester készített? 
Az egyik kedvencem: Egerben a volt Vármegye háza két kovácsoltvas kapuja, amit 1758-tól 1761-ig Fazola Henrik kovácsmester készített. Saját munkáim közül 1850-es évekből származó nagyméretű lakatok másolatai, domborított nikkelezett réztál, rézveretes bibliák és a Lancelot étterem nagycsillárja vagy a Kőszegi Várba készített 25 db csillárom az, amikre büszkén gondolok.
DTJ
A cikk a Kolor.hu magazin 2013. őszi számában jelent meg.
A megjelent Kolor.hu magazinokat IDE kattintva tekintheti meg.
