Kinek mi jut eszébe erről a szóról: van, akinek a Pink Floyd híres-hírhedt albuma, van, akinek a berlini „Védőfal” és van, akinek a körénk felhúzott, képzeletbeli falaink, melyekkel a külvilágtól kívánjuk óvni nagyon is féltett egzisztenciánkat. Szerencsére ezek mind csak a fantáziavilágunkban, illetve az emlékeinkben élnek, de nagyon is vannak olyan falak körülöttünk, melyek ma is valóságosan körbevesznek. Gondolva például az otthonunk falaira, melyek egyáltalán nem mindegy, milyen hatást gyakorolnak ránk, vagyis tökéletesen kell, hogy kinézzenek. A szemre is szép munka pedig leginkább egy dologtól függ: a vakolat minőségétől.
A vakolás az egyik legmunkaigényesebb építési folyamat: az épület méretétől, rendeltetésétől, tagoltságától függően az építés teljes munkaigényének mintegy húsz százalékát teszi ki. A homlokzati vakolóhabarcsok mész-cement, vagy műanyag bázisúak lehetnek, amelyek ellenállnak az időjárás hatásainak; a belső vakolóhabarcsok viszont csak az időjárás hatásaitól védett helyeken használhatóak fel; kötőanyaguk lehet mész, cement, sőt ma már egyre inkább a gipsz a divat.
A 
nagy kérdés: cement, vagy gipsz?
A gipsz alapú belsőtéri vakolat nem véletlenül egyre népszerűbb. Nyugat-Európában már általánosan elterjedt, nálunk az ára miatt kevésbé, pedig számos előnye van. Fajsúlya kisebb, mint a cementvakolatoké, így az egy négyzetméterhez szükséges anyagigény is kevesebb mintegy 25-30 százalékkal, vagyis nagyjából ugyanannyiba kerül az egy négyzetméternyi felülete, mint a cementvakolaté. A gipszvakolatok legnagyobb előnye élettani hatás szempontjából jelentkezik, mivel képesek a beltéri klímát szabályozni: amikor nagyobb mennyiségű pára kerül a levegőbe (fürdéskor, főzéskor, mosáskor), a gipszvakolat felveszi és elraktározza a párát, majd amikor csökken a páratartalom, visszajuttatja a lakás légterébe, ezzel javítva az általános és a hőkomfort-érzetet.
A gipsz azonban nemcsak a páratartalom folyamatos szabályozásával járul hozzá a fűtési költségek csökkentéséhez, hanem azzal is, hogy nagyon jó a hőtároló, illetve alacsony a hővezető képessége (0,25-0,35 W/mK). További nagy előnye, hogy a csekély felületi vezetőképessége megakadályozza a felületi statikus feltöltődést, így kevésbé vonzza magához a port, ezáltal nemcsak kevesebbet kell takarítanunk, de az is megelőzhető, hogy a lakók allergiássá váljanak.
Hová, hogyan, mire? Mára széles körben használják kézi és gépi vakolásra egyaránt, sőt, a különböző építőanyagok felületeinek egységesí tésére (pl. hagyományos téglafalak és gipszkarton); festés előtti felületkezelésre; meglévő vakolatok hibáinak kijavítására; vezetékek számára kivésett hornyok kijavítására; ajtók és ablakok körüli falsíkok kijavítására is ezt használják.
A cikk a Kolor.hu magazin 2017. tavaszi számában jelent meg.
A megjelent Kolor.hu magazinokat IDE kattintva tekintheti meg.
